Minden valódi változás egyfajta rituális metamorfózis, ahol nem csupán újraformálódunk, hanem előző önmagunkat is lebontjuk. Nem tiszta lapként kezdjük, hanem alaposan átdolgozott palimpszesztusként, ahol a rétegek egymásra rakódnak, halványan, de kitapinthatóan.
A világ szereti a letisztult…
A férfiak közötti érzelmi bizalom – a törékeny terek anatómiája
Van egy pillanat, egy precíziós időablak, amelyben egy férfi hajlandó megmutatni a valódi érzelmeit egy másik férfinak. Ez nem egy rituálisan kijelölt időpont, nem előre meghatározott beszélgetés, hanem egy dinamikusan felépülő tér, amelyben a kommunikáció zajlik. Egy félig kiivott pohár sör fölött,…
A komfortzóna mint támogató börtön - az önazonosság rejtett architektúrája
A komfortzónát a modern világ egyfajta intellektuális börtönként definiálja, amelyben az ember önként tartja fogva magát, mert fél a fejlődéstől, az új tapasztalatoktól, a radikális öntranszformációtól. A teljesítménycentrikus narratívák azt sulykolják, hogy a stagnálás azonos a hanyatlással, és aki…
Verses hangmintákból emlékek, emlékekből önazonosság – a költészet pszichológiája gyerekkortól felnőttkorig
Amióta a fiam megszületett, másként tekintek a szavakra. Mert minden mondóka, minden ritmikus vers amit neki mondok, nem csupán játék - idegrendszert építünk vele. A gyermekversek az első hangzó térképek, amelyeken egy fejlődő agy eligazodik. Miközben ismételgetjük a sorokat, valójában a fonológiai…
A vágy regressziója és a test csendje – amikor a férfi, nem keres pótlékot
A társadalom normatív elvárásai szerint a vágy egy teleologikus erő, amely végső soron kapcsolódásra, összeolvadásra, egy másik ember testi és érzelmi jelenlétének befogadására kell, hogy irányuljon. A biológiai determináció logikája ezt tovább fokozza: a test, amely érintést ismer, érintést…
Az önfelszámolás groteszk poétikája – Matthew Perry, Robin Williams és a komikusok tragédiája
Vacsoránál, baráti társaságban a Matthew Perry könyv memoirjáról beszélgettünk. Arról, hogy a komédiának mindig van egy hátsó ajtaja, amelyen a nevettetők észrevétlenül kisurrannak. Az, akinek a lényege a humor, paradox módon éppen azzal szigetelődik el a világtól, amivel másokat magához vonz. A…
A férfi és a hétköznapi örömök - a boldogság mikroszkopikus dekonstrukciója
A boldogság mindig ott kezdődik, ahol az elme lemond a racionalizálásról. Ez az első, amit meg kellett tanulnom. Mert a férfiagy struktúrája másként működik: analitikus, kereteket kereső, narratívát építő. Azt hisszük, hogy a boldogság egy mérhető, kiszámítható dolog, egyenletekbe zárható biokémiai…
A hang, amely formál - pszichológiai és neurológiai utazás apaságon, üzleten és önmagamon át
Mióta a feleségem meghalt, és egyedül nevelem a kisfiam, a figyelmem minősége gyökeresen megváltozott. Egyes mikrováltozásokat, amelyeket korábban észre sem vettem, most szinte laboratóriumi pontossággal érzékelek. Az egyik legfontosabb ilyen érzékelési csatorna a hang lett.
Ha mögöttem van, ma már…
A lojalitás zsigeri dimenziója - Mihez vagyunk hűségesek, amikor már senki sem várja el tőlünk?
A lojalitás első szintje látható. Szerződések, ígéretek, kimondott fogadalmak. Egyezmények, amelyekben mindkét fél tudja, hogy az adott szó határt húz. A társadalom ebben a keretben értelmezi a hűséget: mint kötelezettséget, mint betartott alkut.
De a valódi lojalitás mélyebbre ágyazódik. Nem a…
Morális paradoxon - amikor egy döntés elvágja a lélek szövetét
A morális sérülés (moral injury) fogalma eredetileg a hadviselés pszichológiájából szivárgott át a civil életbe: mély, belső törést jelent, amit az ember akkor szenved el, amikor értékrendje és döntései kibékíthetetlen ellentmondásba kerülnek. Olyan helyzetek hívják elő, amikor nem a világ követ el…