A nőnap számunkra kettős élmény. Sajátos pszichológiai liminális tér, amelyben egyszerre vagyunk benne és azon kívül. Rítus és paradoxon. Egy nap, amely az anyák, a feleség, a nagymamák, az unokanővérek, óvónénik és minden női minőség ünnepléséről szól – de mi van akkor, ha a nő, akinek az ünnep…
A lovaglás, mint mentális reset – város és szabadság határán
A város egy algoritmus. Budapest belvárosában a legtöbb mozdulat kiszámított, optimalizált, láthatatlan rendszerbe előre betáplált, amelyben minden ember feladatokat ellátó végpont.
A liftben azt mondod: „Jó reggelt!” – és az illető automatikusan visszhangként válaszolja ugyanazt. A boltban…
A férfi hiánya – egy szerep, amit most nem játszik senki
A "férfi" bennem jelenleg egy intersticiális állapot, egy absztrakt forma, ami időnként élesen előtűnik – egy illat, egy hangszín, egy gesztus, egy női tekintet nyomán –, de aztán gyorsan vissza is húzódik az árnyékba. Nem azért, mert ne lenne ott, hanem mert nincs környezet, amely legitimálná a…
Kettős én a páncél és a dínós pizsama között
Az emberi psziché olyan polimorf struktúra, amely adaptív módon képes a funkcionális identitásokat úgy váltogatni, mint egy kimeríthetetlen bábkészlet darabjait. Az én bábkészletemben két szélsőérték létezik, két archetípus, amelyek a nappali és a késő délutáni, esti létezés párhuzamos…