Ha az ember kellően magas, mély orgánumú, sportos, és a genetikai lottón valahol a „megnyerő küllem” oszlop alá kapott egy vastagon aláhúzott strigulát, az alapvetően kedvező premissza. Legalábbis a külvilág számára. Mert az emberek mítoszokat építenek a fizikum köré. A magasság, az arányos…

Kisfiam időről időre előhúzza a pendrive-ot a fiókból. Nem mond semmit, csak leül a kanapéra, és a kezében szorongatja, míg elindítom a lejátszót. Az implicit gesztus szakrális súllyal bír. A képernyőn megjelenik a mozgó emlék. Az esküvői videó. Egy másik élet foszlánya. Egy pár, akiket ismerek, és…

Kisfiamnál egy egyszerű óvodai feladat - babültetés - nyitotta meg azt a kérdésmezőt, amely előtt sok felnőtt is megtorpan: hogyan lehet élni úgy, hogy közben ne vegyünk el más életet? Ahogy gondosan elültette a babot, naponta locsolta, figyelte az első hajtást, a csírát, a zöldbe forduló szárat,…

Nem minden apa hiánya hangos. Van, aki jelen van, de nem észlelhető. Ott ül a vacsoránál, befizeti a számlákat, jelen van a tanévzárón. De a teste nincs beírva a gyerek testemlékezetébe. Nem emlékszünk az érintésére, tenyerének melegére, arra, hogyan ölelt vagy egyáltalán: ölelt-e? Az apa, aki nem…

Gyerekkorban a világ nem fogalmakkal, hanem gesztusokkal kezdődik. Nem az számít, mit mondanak, hanem hogyan tartják a kezet, hogyan néznek a szemünkbe, milyen hangon szólítanak meg. A szertartások mögötti kötődések nyelve már ekkor, ezekben az érzékeny interakciókban kezd el formálódni. A húsvét…

A modern kapcsolati dinamikák mentális térképén a házasság olyan koordináta, amelyet gyakran a szerelem végső, ünnepélyes megerősítéseként jelölünk meg. De vajon tényleg pusztán a szerelem tartóoszlopain nyugszik ez az intézmény? Az ember nem csupán érzelmi lény, hanem ontológiai értelemben is…

A nap teljesen ártatlanul indult. Már-már gyanúsan normálisan. Nem volt időhúzás, hiszti a reggeli öltözésnél, nem kellett teljes NASA-mérnöki csapattal kiszámolnom, hogyan egyensúlyozzak egy kávét, egy hátizsákot és egy gyereket az ajtón túlra. A gondviselés ilyenkor mindig csak hátrébb lép,…

A világ nem objektív entitás. Nincs egyetlen érvényes interpretációja, nincs egyetlen hermeneutikai síkja. Az, amit látunk, nem a valóság, hanem egy gondolkodási struktúra szűrőjén áteresztett konstrukció. Az észlelésünk nem passzív folyamat, hanem aktív narratívateremtés. Ezért van az, hogy…

A gyerekek nem csak kisemberek. Formátlan entrópiák is, amelyek a környezetükből vesznek fel struktúrát. Mimikai neuroplaszticitás révén azokból a mozdulatokból, gesztusokból és mondatokból formálódnak, amelyeket nap mint nap látnak. Egy kisfiú az apjától tanulja meg, hogyan álljon meg a világban,…

A gyermeki érzelmek kiszámíthatatlansága olyan, mint egy avantgárd jazzkompozíció: első hallásra káosznak tűnik, de ha elég figyelmesen hallgatod, felfedezed benne az ismétlődő motívumokat, egyedi harmóniákat, belső logikát. Egy kisgyerek érzelmei olykor szélsőségesek, amplifikáltak, és a világ…